Gyertek el ha tudtok! És szervezzünk mi is együtt hamarosan!
Lehet zsidózással, cigányozással, neadj’isten
gyurcsányozással elütni az időt, vagy, ami a liberális „nagy
generációt” illeti, állami zsozsóból fönntartott, dögunalmas és
provinciális „szabadpiaci” folyóiratokban értekezni a magyarok
versenyképtelenségéről és „túlfogyasztásáról” (egy kereslethiány okozta
világválság kellős közepén, gratulálunk!), de előbb-utóbb a társadalmi
valóságot lehetetlen lesz továbbra is ignorálni.
Az első fecske remélhetőleg már meg is érkezett: március 28-án
szombaton szerte Európában tüntetések lesznek „Nem fizetünk a
válságotokért!” szlogennel. Alább a berlini tiltakozás felhívása
olvasható. Hozzánk legközelebb Bécsben lesz mozgolódás.
Ha
valakinek lett volna még kétsége a „polgári demokrácia” államainak
osztályjellegével kapcsolatban, alighanem az utóbbi egy-két év
eseményei minden kétségét eloszlathatták: soha nem látott mértékű
állami beavatkozások indultak, hogy a társadalom többségének a
költségére megmentsék – mindenféle ellenszolgáltatás nélkül – a világ
leggazdagabb kapitalistái tulajdonában lévő pénzügyi óriásvállalatokat,
bármi áron. Azonban, ahogy a válság következményei lassan
elviselhetetlenné válnak, az osztálykonfliktusok alighanem
elkerülhetetlenek lesznek, még a legendásan apatikus-depressziós
Magyarországon is.
***
Az antikapitalista blokk felhívása a március 28-i berlini tüntetésre
NEM FIZETÜNK A VÁLSÁGOTOKÉRT!
EGY VILÁGOT NYERHETÜNK – TÚL A VÁLSÁGON, A HÁBORÚKON ÉS A KAPITALIZMUSON
Globális társadalmi ellenállást a válság következményeinek
áthárításával szemben – harc a kapitalizmussal szembeni alternatívákért!
Általános sztrájk Franciaországban,
tiltakozások Görögországban és Olaszországban. Izlandon elkergették a
kormányt. Tömegtüntetések a gyarmati[as] elnyomás és a szegénység ellen
Guadaloupe-on. Éhséglázadások a „globális Dél” országaiban. Az egész
világon a társadalmi harcok új hullámát éljük meg, néhány országban
pedig már mindent el is öntött a „vízözön”.
Március 28-án nemzetközi jelleggel fognak emberek a kapitalista
válság következményei ellen, illetve a szolidáris megoldások mellett
tüntetni. Ezekbe a harcokba és bennük rejlő globális perspektívába
vetjük reményünket. A krízis körül szerveződő mozgalmakban a tőkés
társadalmi rend meghaladásának új perspektívájáért harcolunk. Egy
szolidáris társadalom csak a kapitalizmussal való
szakítással lehetséges.
A válság neve: kapitalizmus
A kapitalizmus 1929 óta látott legsúlyosabb válságában van. Az egész
világon növekszik a szegénység, az éhezés, a perspektíva- és
munkanélküliség – és ezek viszont nem múlt évben kezdődtek. Az ígéret,
amit a hivatalos politika, a média és a közgazdaságtan évtizedek óta a
fülünkbe duruzsol, miszerint a piac majd mindezt megoldja, most végleg
hamis illúzióként lepleződött le. A mostanában sokat tárgyalt „krízis”
nem vezethető vissza a részvényesek profitelvárásaira, vagy a
„menedzsment hibáira”, hanem a kapitalizmus lényegében benne rejlő,
általános és visszatérő jelenség. A válság reakció a tőkék fokozott
nehézségeire, hogy a globálisan összekapcsolt és túlkínálattal küzdő
piacokon átlag fölötti profitokat halmozzanak föl és hogy a szükséges
nyereséget a bérmunkától függők kárán valósítsák meg.
A neoliberális tőkerendszer a pénzügyi piacok kiterjesztésével
működött: az egész gazdaságban tapasztalható profitesést ezáltal
lehetett kompenzálni. Ennek alapját a a világviszonylatban fölerősödött
kizsákmányolás* és a tőkés tulajdon kiterjesztése (a privatizációs
folyamatok által) adta. A hetvenes évek vége óta fölerősödött az
alulról fölfelé történő újraelosztás, széles rétegeket szorítottak ki
az oktatási és egészségügyi rendszerekből. Mindez adósságválságokhoz,
növekvő szegénységhez, éhezéshez, kvázi-gyarmati [imperialen]
háborúkhoz és [bizonyos esetekben] az élethez szükséges erőforrások,
mint az élelem és az ivóvíz elzárásához vezetett. Mindez már régóta
helyi és globális ellenállást vált ki. Az olvadozó társadalmi
konszenzusra, a kiélesedő ellentmondásokra, illetve elosztási
konfliktusokra az uralkodó osztályok világszerte a lakosság fokozódó
ellenőrzésével, tekintélyelvű biztonságpolitikával, a hadseregek
országon belüli és kívüli bevetésével [Németország], a „terrorizmus
elleni” harccal, háborúkkal és az elitcsoportok fokozottabb
elkülönülésével és bezárkózásával reagáltak.
És mégis: egyre többen vannak világszerte, akik nem bíznak már
abban, hogy a társadalom problémáira a politikai és gazdasági elitek
megtalálnák a megoldást, és akik úgy érzik, hogy nincsenek képviselve.
Mindannyiunkon múlik, hogy ebből a bizalomhiányból létrejön-e egy
antikapitalista alternatíva.
Az állam megmenti a kapitalizmust?
A kormányok nem tudnak megoldást találni a krízisre, annak lefolyása
teljes meglepetésként érte őket. Ahogy eddig a piacnak kellett volna
mindent megoldania, most az erős államot javasolják, mint megmentőt –
ebben egyetértenek a tőke a tőke képviselői és a politikai osztályok
nagy része. [Magyarországra ennek a híre még nem jutott el, érdeklődjön
20 év múlva.] Be kell határolni a válság következményeit. De ki
számára? Ki viselje a költségeket? Világszerte milliárdokat pumpálnak a
kormányok a bankokba. Itt korántsem a tőkések kisajátításáról van szó,
hanem épp ellenkezőleg, a társadalom többségének [az ő adóiknak] a
kisajátítása a tőke óriási veszteségeinek a kifizetése érdekében. A
válság költségeit, a vállalatok és bankok veszteségeit a többségre
hárítják, hogy a privát nyereségeket garantálják. A globális Dél [+
Kelet-Európa, yo!] lakói, a bérmunkától függők, a munkanélküliek és a
nyugdíjasok pedig tovább állhatják a cech-et.
Kapitalizmus egyenlő Klímaválság! – A ’zöld kapitalizmus’ nem megoldás
A pénzügyi buborék kipukkanása óta a tőke új profitábilis
befektetési területeket és a krízisből való kiutat keres. ’Zöld
kapitalizmus’ – szól az új varázsszó. A természet áruvá tételének
további fokozását javasolják, új technológiáknak és a CO2-kereskedelmnek
kellene megoldania a klímaváltozást. Már megint olyan társadalmi
problémákat akarnak a piac segítségével megoldani, amiket maga a
kapitalizmus okozott. Ezáltal az ökológiai és társadalmi érdekeket
szisztematikusan alárendelik a növekedési és profittermelési
kényszernek. Ez továbbhajtja a klímaváltozás folyamatát, aláássa az
élet alapfeltételeit a globális Dél lakói számára, éhezést, vízellátási
problémákat és a mezőgazdaságból élő lakosság elüldözését okozza. A
privát nyereség dominanciája, az állandó gazdasági növekedés kényszere
nem kerül szóba a zöld kapitalizmusról szóló diskurzusban. A lényeg,
hogy az új befektetési lehetőségek után kutató tőke profitálhasson: a
mezőgazdasági vállalatok, a biotechnológiai és energiaipari konszernek.
· Az ökológiai pusztítás következményeinek a globális Délre való
áthárítása helyett: az energiaipari konszernek kisajátítása és
társadalmi tulajdonba vétele
· Az elbocsátások, bércsökkentések és a természetpusztítás állami
szubvencionálása helyett: az autógyártás és az ipar társadalmi és
ökológiai átalakítása – ingyenes tömegközlekedés mindenkinek!
A vállalkozásoknak és bankoknak juttatott milliárdok helyett – társadalmi biztonságot mindenkinek, az egész világon!
Az ’önmeghatározás’ [Selbstbestimmung] volt a neoliberalizmus
ígérete. Sokaknak azonban ez csak külső meghatározottságot jelentett.
Hartz 4 [németországi bérleszorító, segélycsökkentő intézkedések átfogó
neve], jogvesztés és rosszul fizetett állások. A válságnak először a
prekár munkaviszonyban dolgozók [Leiharbeiter, Mehrfach- und
MiniJobber] isszák meg a levét. Azokra pedig, akiknek még van munkájuk,
egyre stresszesebb munkakörülményeket erőltetnek rá.
Az önmeghatározás, a társadalmi részvétel, a demokráciához való
hozzájárulás és a szolidaritás-alapú alternatívák azonban maguk is időt
és kipihentséget igényelnek, ezért:
· A Hartz IV [monoki gondolat stb.] és a
bérdömping helyett: feltételek nélküli alapjövedelem […, itt néhány
specifikusan német javaslat áll]
· A válság miatti fizetetlen munkaleállítás, az elbocsátások és a
bércsökkentés helyett: radikális munkaidő-csökkentés teljes jövedelem
és juttatáskiegyenlítés mellett. A társadalmi munka szolidáris
újraelosztása! Azonos mértékű fizetésemelést mindenkinek!
· Elbocsátások leállítása, ehelyett a kényszervállalkozók, határidős
munkát végzők teljes munkakörbe való felvétele, és azonos bérek
fizetése számukra!
A szociális különbségek és a szegénység ellen azonnali lépéseket
követelünk, melyek biztosítanák az élelmiszerhez, az egészségügyi és
öregkori ellátáshoz, az oktatáshoz és a kultúrához való egyenlő
hozzájutást. Ezekhez a társadalmi javakhoz való hozzáférés nem szabad,
hogy a pénztől függjön, vagy attól hogy egy személynek milyen útlevele
van. Össztársadalmi szinten kell biztosítani elérhetőségüket!
· Oktatás és egészségügyi ellátás ingyen és mindenkinek – a kétosztatú [Németország…] egészségügyi ellátás helyett! […]
· A társadalomban való részvétel biztosítása mindenki számára – a bevándorlókat és a kriminalizáltakat is beleértve!
A profitlogika dominanciáját és az összes életszféra gazdaság általi
áthatását meg kell állítani. A gazdaságnak az emberi szükségleteket
kell kiszolgálnia, és nem fordítva. A gazdaság fölötti társadalmi
kontroll szükségszerűségéről mostanában sok szó esik [na nem
Magyarországon…] – de a vita szüntelen megakad a kapitalista
tulajdonviszonyok által kijelölt határoknál. A tulajdon kérdését – a
társadalmi termelés fölött a privát tulajdonosok által gyakorolt
hatalom megtörésének kérdését – össze kell kapcsolni a demokratikus
jogokért, a bankok, konszernek, és a gazdaság egésze fölötti, a
termelést végzők és a fogyasztók által gyakorolt kontrollért folytatott
nemzetközi harccal.
Az államosítás önmagában nem megoldás: a kérdés az, hogy ki
rendelkezik a társadalmi vagyon fölött, amit mindannyian közösen hozunk
létre, hogy ki dönt a befektetésekről, a munkakörülményekről, a
termelés ökológiai aspektusairól. Ahogy korábban a hűbérurak hatalma a
polgári demokrácia útjában állt, úgy most a koncentrált tulajdon
hatalma a vállalkozások, a gazdaság és az állam alakjában az, ami
megakadályozza a társadalom valóban demokratikus működésének minden
formáját.
· A veszteségek államosítása helyett: A bankok és konszernek kárpótlás
nélküli kisajátítása és társadalmi tulajdonba vétele a dolgozók
demokratikus kontrollja alatt!
Kapitalizmus = háború, globális kizsákmányolás és mélyülő szakadékok
A jelenlegi válság súlyosbítja a kiszolgáltatottságot és a
bizonytalanságot, fölfokozza a globális konkurenciát és a
bérkülönbségeket újabb feszültségekhez, repedésekhez vezet. Ezek a
jelenségek táptalajul szolgálnak az autoriter megoldások számára: a
tekintélyelvű állami föllépéshez, mely a a krízisben (megelőző
jelleggel is) a tőketulajdonosok védelmére törekszik az ellenállással
szemben; a szegények és a „másfélék” elleni harchoz a szegénység és a
rasszizmus elleni harc helyett. A jelenlegi helyzet tovább fokozza a
szűkülő piacokon a tőkék és az imperialista blokkok közötti
konfliktusokat. Ezzel együttjár egy permanens háborús és beavatkozási
politika az összes [erős] állam részéről, ahogy az egyes államok
globális egyeduralomra törekednek. A helyi nacionalizmusok és a
„centrumban” megjelenő protekcionista tendenciák fölerősíthetik a
válsághelyzetben a jobboldali etnicista [Völkische] válaszokat is [erre
Németországban még várni kell, itt már nem]. Globális szövetségre van
szükségünk különböző társadalmi erők között.
· Globális Szolidaritást globális kapitalizmus helyett!
· A szegénység elleni harc, a szegények elleni harc helyett!
· A NATO föloszlatása! Leszerelést világszerte a további militarizáció helyett!
Hogy melyik válságkezelési terv fog végül érvényesülni, ma még nem
tiszta, és épp ezért akarunk fellépni. Amikor az uralkodó osztályok
tagjai a „kapitalizmus újraalapításáról” (Sarkozy és Merkel) beszélnek,
arra mi azt mondjuk: a kapitalizmus nem tudja megoldani az olyan
globális problémákat, mint a szegénység, a kiszolgáltatottság, a
klímaváltozás és a környezetpusztítás, a háború és a demokratikus
intézmények szétesése – hiszen épp ez a rendszer okozza őket! Ezen nem
segítenek a politika megújítására tett felhívások és az államba vetett
hit sem. A jelenlegi harc, amit folytatunk életkörülményeink konkrét
javításáért, kiindulópontját adják egy alapvetően más, globális
társadalmi rendnek – túl a kapitalizmuson és válságain.
Konkurencián, szegénységen, kizsákmányoláson és bérmunkán túli társadalom
A március 28-i demonstráció a kezdete [lehet] egy társadalmi
küzdelemnek a krízis költségeinek megfizetése és a változás
perspektívája körül. Az organizáció kérdése itt kulcskérdés lesz. Csak
akkor nyújthat esélyt is ez a válság, ha szolidáris és közösségi módon
képesek vagyunk közös érdekeinkről megegyezni. Elszigetelve semmit sem
érhetünk el, szövetségeket kell kialakítanunk, amelyekben sokféle ember
és társadalmi csoport találhat helyet. Ha összekötjük a bérharcokat […]
a társadalombiztosítás kérdésével, a diáksztrájkokkal a szolidáris és
nyílt közoktatásért számos más társadalmi küzdelemmel, akkor létre
jöhetnek olyan új mozgalmak, melyek egy kapitalizmuson túli,
szolidaritáson alapuló társadalomért küzdenek.
Osztályharcot a szociális partnerség helyett! Politikai sztrájkot a krízis ránk hárítása ellen!
Szembeszállás a krízis következményeivel – egy kapitalizmuson túli
világért: politikai sztrájkot és tömeges társadalmi engedetlenséget az
alkalmazottak, munkanélküliek, bizonytalan munkahellyel rendelkezők
[Prekaren], diákok, bevándorlók, papírokkal rendelkező és nem
rendelkező emberek részéről – Berlinben és Párizsban, Londonban,
Delhiben, Mexikóban, New York-ban és Reykyavikban!
Közösen a termelők egymás ellen való kijátszásával szemben – a globális szolidaritásért!
NEM FIZETÜNK A VÁLSÁGOTOKÉRT!
EGY VILÁGOT NYERHETÜNK – TÚL A VÁLSÁGOKON, HÁBORÚKON ÉS A KAPITALIZMUSON!
Szombat | 2009.03.28. |
BERLIN | ROTES RATHAUS 12 óra http://www.28maerz.de/
FRANKFURT/MAIN | HBF 12 óra http://www.28maerz.de/
BÉCS | WESTBAHNHOF 13 óra http://www.28maerz.at/
LONDON (G20-ellenes tüntetés) | Victoria Embankment 11 óra http://www.putpeoplefirst.org.uk/whats-happening/the-route/