Hagyjuk abba az adó és a törlesztőrészletek fizetését! Együtt!
A bankok és a politikai vezetők eddig profitáltak, amikor
veszteségesek, velünk fizettetik meg! Ne hagyjuk! Ne fizessünk! Nem
fizetjük meg az ő válságukat!
A válság miatt népszerű, sokat emlegett alternatív elméletek és gyakorlatok, ilyen-olyan gazdasági elképzelések egy helyreállított jóléti államtól kezdve a tervgazdaságon át az önálló kiscsoportokban élésig és a fasizmusig arra ugyan jók, hogy kielégítsék az emberek azon igényét, legyen „valami”, valami a levegőben, legyen szó valami kiútról. Meg mondjuk hogy csináljanak még egy-két dolgot is, még ha a problémát, a gyökerét, ténylegesen nem is oldja meg, de nyugodtak legyünk – vagy épp lelkesek vagy akármi, csak ne nyomottak és reménytelenek -, csináltunk valamit.
A cigánygyűlölet éppúgy, mint az erős állam követelése, ugyanebből a vágyból fakad, a kontroll, mások felett vagy felettünk gyakorol ellenőrzés, majd megoldja a dolgokat. A felvetődő alternatív elméletekben akad egy rakás használható ötlet, sőt, értelmes elemzés is. Csak hát sajnos sokszor elfeledkeznek az elmélkedők arról, hogy nem a nulláról indulunk. Lehet beavatkozásokról, reformokról gondolkodni, meg radikálisabb dolgokat is kifundálhatunk, mondjuk egy új pénzrendszert, vagy pénz nélküli csereviszonyt, egyűttműködéseket, helyi hálózatokat stb. Csakhogy ez önmagában akármilyen szép és jó lehet, nem a nulláról indulunk: el vagyunk adósodva, a gatyánkig, vagy hogy mondják. Adósok vagyunk a kereskedelmi szférának (főleg bankoknak), uzsorásoknak (ezzel én se tudom, mit lehetne kezdeni, de mondjuk összefogni és elkergetni őket a francba?) és az állami szektornak.
Egy olyan államba pumpoljuk a pénzünket, amikor adót fizetünk, amikor bármit vásárolunk a boltban, áfástul, ami már csődbe ment. Egy olyan államnak fizetünk, ami a csőd állapotában, sok más államhoz hasonlóan, csődbe ment bankoknak fizet, csak hogy fennmaradjon egy olyan gazdasági rendszer, ami ehhez a válsághoz vezetett. Az adósságaink és az adófizetési kötelezettségeink miatt dolgozunk, s a fizetésünk, jövedelmünk nagyrészét ebbe a rendszerbe öntjük vissza, ami ismét munkára kényszerít ezután. Egyrészt el vagyunk mind adósodva, s ez alól a kényszer alól kibújni egyedül nem tudunk, vagy nem akarunk. Másrészt, hogy a törlesztőrészletre összeszedjünk minden hónapban elég pénzt, olyan iparágakban, pozíciókban dolgozunk, ami épp ezt az eszeveszett túltermelést végzi, s hogy a munkahelyünk megmaradjon, épp a túltermelés virágzása lehet az érdekünk. Mondjuk eladósodtam, mert hitelt vettem fel a lakásfelújításomra, a nyaralásomra vagy a plazmatévémre, vagy épp azért, hogy ki tudjam fizetni a rezsielmaradásomat és ne kapcsolják ki a vizet, áramot, gázt, vagy hogy legyen mit ennünk. S hogy ezt a tartozást aztán fizetni tudjam, olyan munkát végzek, ami, igazándiból teljesen felesleges ezen a rendszeren kívül, gyakorlatilag bármilyen más szisztémában. Mert mondjuk hiteltanácsadóknak, turisztikai irodának vagy a media marktnak dolgozom. Vagy biztonságiőr vagyok, vagy adóbehajtó vagy BKV ellenőr, mert mostanában épp ezek a szakmák nyújtanak biztonságos munkahelyet, s nem annyira a porszívóügynökség. Ha épp nem ez a helyzet, akkor meg vagy nem fizetem eleve a hitelt, mert nem is tudom, vagy a segélyből fizetem, lopásból, újabb kölcsönből (uzsorából, adósságrendezőből – ami egyenlő még nagyobb kamat, még több tartozás, még hosszabb futamidő, s még több profit nekik). A segélyt, szociális támogatást, csakúgy mint az alapvető ellátásokat, a neoliberális politika megvonja tőlünk épp, a munkahelyünkről kirúgnak, vagy csökkentik a munkaidőnket, s egyúttal a fizetésünket is, a törlesztőrészlet és adóterhek pedig a válsággal emelkednek – pontosabb emelik őket!
Ha egész egyszerűen csak nem fizetném tovább a hitelt, hagynám a francba az egészet, s ebben nem lennék ráadásul egyedül, a csődben lévő állam és a csődben lévő bankok csak még inkább csődbe mennének. S persze még több rendőrre, behajtóra, ellenőrre és biztonságiőrre stb. lenne szükségük (munkaerőre). Másrészt viszont egy csomó időm szabadulna fel. Nem több pénzt keresnék – persze ezt is lehet, de ennek egy olyan világban, ahol a pénz folyamatosan elértéktelenedik, kevés értelme van, emiatt is bizonyos értelmben értelmetlen reakciók a válságra pl. a bankrablások, az egyéb „hogyan szerezzünk gyorsan pénzt” bűnözések, vagy a lottózás, szerencsejáték. (Most gondoljatok bele, a háborúkat kik élték általában túl: akik szerencsejátékban próbáltak nyerni valamit, kétségbeesetten, vagy akik egymást próbálták meg segíteni?) Szóval mondjuk felmondok a felesleges állásomban, és valami értelmeset próbálok meg csinálni, munkaviszonyban, vagy jobb esetben munkaviszonyon kívül. Egy csomó időm marad, mert eddig mondjuk havi 50ezer forint volt a lakás törlesztőrészlete, vagy valamivel kevesebb, végülis mindegy, ezt a pénzt többet már nem kell megkeresnem! Ha dolgozom is pénzért, adót nem fizetek (az áfa még mindig problémás…), a mindennapi szükségleteimet pedig más adó- és adósságmegtagadókkal való együttműködésben igyekszem kielégíteni.
Mi a gond ezzel az ötlettel? Miért fizetnek az emberek adót és törlesztőrészletet?
1. kell nekünk az az átkozott új plazmatévé, de tényleg, meg végülis mindjárt helyreáll a rendszer, nem? és indymediát olvasunk közben?!
2. egyedül nem megy. Hát, ez már igaz.
3. ha vagyunk is páran, kilakoltatnak, beperelnek, adósok börtönébe csuknak, elveszik a házam/lakásom/gyerekem, meg úgy általában, félünk, hogy mi lesz. Igen, félünk, és munkanélküliek is vagyunk közben sokan, és ezért elmegyünk biztonságiőrnek (észrevettétek hogy egyre több van a boltokban?), jegyellenőrnek, akármiellenőrnek, behajtónak stb. Meg félünk, és nem bízunk egymásban sem.
Közben meg mi lesz: mindjárt összeomlik az ingatlanpiac, a budapesti és általában a magyar ingatlanpiac amúgy is egy kalap szar már jó ideje, túlkínálat van, nem tudják eladni az újépítésű lakásokat és irodákat, mégis folyamatosan építik az újakat, mert a haladásnak haladnia kell, ha nincs is rá már erő. Meg persze körbetartozás van az építőiparban, nem is értem, honnan szedik a pénzt meg a bátorságot, hogy folytassák mindemellett. Szóval túlkínálat van, viszont a munkanélküliség növekszik, egyszerre a törlesztőrészletekkel (amiben a valuta árfolyam alakulása is keményen benne van, igazából ez egy ördögi kör, s ki kellene végre mondani, nem lesz ennél már jobb, csak rosszabb).
Emiatt az emberek egy része már nem tudja fizetni a törlesztését, néhányan még a tartalékaikat élik fel, vagy a kirúgásukra várnak tétlenül, ezért kilakoltatás-sorozatokra lehet számítani. Ebből üres lakások és házak következnek, amiket aukciókon nyomott áron adnak el külföldi és hazai spekulátoroknak, akik nem is nyúlnak hozzá, amíg a gazdaság nem kezd el megint felvirágozni. Ezért aztán, hacsak nem lesz egy hatalmas sereg biztonságiőr mindenütt (márpedig ha lesz, mi leszünk azok, akik ott dolgoznak, mi, a munkanélküliek), ott áll majd a sok üres ingatlan, amit be lehet foglalni, és be is kell, mert egész egyszerűen nem lesz hol laknunk. Ugyanezt fogjuk csinálni a földekkel is. Végsősoron ígyis-úgyis az várható, hogy elveszik a házam/lakásom stb., amit lehet, a kérdés leginkább az, ez váratlanul ér majd minket, vagy elébe megyünk, közösen a dolognak.
Közben ha már egy jó ideje nem fizetünk adót és hitelt – akár mert nem akarunk, akár csak mert nem tudunk – lesz egy csomó szabadidőnk, amiben megtanulhatunk egymástól egy rakás hasznos dolgot. Megtanulhatunk saját magunk előállítani és megjavítani dolgokat, legyen az varrás, bicikliszerelés, növénytermesztés, önvédelem vagy építkezés. Mindezek nélkül, gyerekek, baszhatjuk.
Hagyjuk abba az adó és a törlesztőrészletek fizetését! Együtt!
A bankok és a politikai vezetők eddig profitáltak, amikor veszteségesek, velünk fizettetik meg! Ne hagyjuk! Ne fizessünk! Nem fizetjük meg az ő válságukat!